2011. augusztus 28., vasárnap

Transzalpin útvonal (Szászsebes-Novaci) a Páring hegységben








A Transzalpin, közismertebb nevén a Király útja Erdélyt és Olténiát köti össze a Fehér megyei Szászsebes és a Gorj megyei Novaci között . A Sebes folyó völgyében  a Zsil- és az Olt-völgyével párhuzamosan fut, majd az Oasa  tó mellett halad el.


Obarsia Lotrului-nál keresztezi a 7A jelű Petrozsény–Voineasa–Brezoi utat. 
Átszeli a Páring-hegységet, és átmegy 1600 méter magasban  Râncan.  


Erdély felől elhagyva a Maros folyó völgyét Szászsebes irányába haladunk.


 


Az útnak ezt  a szakaszát nyugaton a Kudzsiri havasok, keleten pedig a Szebeni hegység hátárolja.




A Sebes patak mentén kanyarog az út, Obarsia Lotrului felé.





 Folytatjuk  utunkat a lenyűgözően
szép Sebes völgyében



Szinte észrevétlenül elhaladunk a Péterfalvi tó, az Obreja tó, Bistra tó mellett.



 Végül elérjük az Oasa tó völgyzáró gátját.



A Sebes völgyében létesített tavak közül az Oasa a legnagyobb. 



Itt érdemes megállni, körültekinteni. 



A tó víztükrének a  felülete 454 hektár.



A tárolt átlagos vízmennyiség  136 millió köbméter.


A gát magassága 91 méter.





Az Oasa tó vizének energiájával működik a Gilceag erőmű, Ezt 
egy nagyon  stabil,  kristályos szerkezetű hegy  gyomrában
helyezték el.  





Az erőmű központját egy  300 méteres  alagút köti össze a külvilággal.







 Az erőmű  turbinái 150 MW
energia termelésére  képesek. 



Az útépítés nem volt gyerekjáték, több helyen szélesítettek, de mélyítettek is.





Az útvonal mentén a hegyet  több helyen ásni kellett és robbantani.


A  felújítási munkálatok 2009-ben kezdődtek.


Elképesztően szép az út! Fenyők, és páfrányok között kanyargott egyre felfelé.



Erdély határán az út első szakasza eléri a legnagyobb magasságot   



Az 1678 méter magas Tartarau-hágó 




A láthatáron a Páring hegység csúcsai.



Egy ideig az erdőben szerpentinező úton haladunk lefele, majd egy kis idő múlva megérkezünk a Lotru völgyébe.


Obarsia Lotrului-nál az útunk keresztezi a DN7A nevezetű nemzeti útat amin 1,5 km-t haladunk Nyugati irányba.


A petrozsenyi eltérőnél ismét Dél felé vesszük az irányt.



Innen kezdődik az út izgalmas szakasza ami a Páring hegységen halad át.


A Lotru völgyében a tengerszint feletti magasság 1346 méter.


Most az erdőben szerpentinező úton haladunk felfele.



Körülöttünk fenyvesekkel boritott hegyek.



Egy kis idő múlva kitárul elénk a Páring hegység vonulata.


 Itt már több mint 1600 m felett járunk.


Átléptük a fenyő erdők felső határvonalát.


Föld és ég között, ez már a felhők birodalma.


Az út több helyen még szinte fekete aszfaltcsík formájában egyre emelkedik.


Nem marad más hátra mithogy kövessük az útat a Muntinu hágóig (2103 m).


A látvány csodálatos, de beszéljenek a képek, és közben idézzük fel a Transzalpin útvonal történetét.



A Transzalpin 1935 óta járható, II. Károly király idején kövezték ki. 



A második világháború idején a németek rendbe hozták háborús célokra.


A második világháború után nem használták.


 A felújítására nem gondolt senki.


A közúti forgalom elől egy idő után teljesen lezárták.


Több mint hetven éven keresztül az út használhatatlan volt. 


 Az Autópályákat és Autóutakat Felügyelő Országos Vállalat 2008 -ban  pályázatot írt ki az útszakasz felújítására.


A 385 millió eurós munkát a Romstrade vállalat nyerte el.


Kiszámíthatjuk, hogy kilométerenként 2,6 millió euróért dolgoznak.



Az aszfaltozási és korszerűsítési munkálatok 2009-ben kezdődtek.



        A kiírás  és a munkálatok megkezdése jókora vitát váltott ki. 


 Akkoriban az robbant be a köztudatba, hogy 400 millió eurót fizetnek egy olyan útért, amiről senki sem hallott.





Az építő úgy gondolja, hogy 2011-es év végére pontot tesznek a munkára.



Elértük a 2103 méteres magasságot.





A Muntinu hágón vagyunk.



Már csak 6 kilométer távolságra vagyunk az Urdele hágótól.



Az út folyamatosan, és meredeken lejt lefele.



Mostanig az autó motorja keményen dolgozott.





Itt már a fékek a legfontosabbak.





A Kiráy útja nem való a gyenge idegzetű sofőröknek.





Nagyon sok helyen még hiányzik a mellvéd, és elég veszélyesnek látszik az út, főként ködben vagy esőben. 




Néhány évvel korábban még járhatatlan erdei útnak volt besorolva, és ma a leglátványosabb országút. 



Közben leereszkedtünk 1973 méterre.



Ezt a völgyet hívják az Urdele forrásának.





A transzalpin út  egy nehéz szakasza következik.



Előttünk az Urdele hágó és a csúcs.



Szerpentineken kanyarogva közvetlenül a felhők alatt járunk.



Lent az Urdele forrásánál  mégsüt a nap



Elértük az útvonal legmagassabb pontját. 





 2145 méter az Urdele hágó !



Ezen a szakaszon egyre sűrűbb a köd.





Az út gyakran eltűnik a ködben.



Majd újra kisüt a nap.






Eddig a Transzfogaras nevezetű út volt Románia legmagasabb pontjain kanyargó aszfaltozott út. 




A mostanáig DN 67c-ként
emlegetett erdei út kiépítése után a 103 méterrel magasabban fekvő Transzalpina veszi át a helyét.



Hatalmas vattaszerű felhőzet, tiszta kék égbolt. 



Körülöttünk a végtelen hegyvonulat. Ez gyönyörű !





A felszálló köd mögül  a völgyben előbukkan Ranca az első település.



Itt a juhnyájak 2000 méter magasan legelnek.



Utunk  lefele a Papusa csúcs alatt halad Ranca felé.



Rânca tulajdonképpen nem létezik közigazgatási egységként.





A Transalpina úton kívül – ami országút – gyakorlatilag nincs aszfalt a településen. 



Az épületek egy szinttől akár 5-ig is eljutnak, a stílust illetően pedig sokszor óriási eltérések vannak.



Ranca nyáron is érdekes vakációs célpont, télen viszont – a helyiek elmondása szerint síparadicsom. 



Helyenként teljes zónák épülőben vannak, a teherautók délről folyamatosan hozzák a téglát és egyéb építőanyagot.





Ranca akkor kezdett kiépülni, amikor egy PHARE-2006-os pályázatból feltettek egy víztározót a hegytetőre (kb. 1800 méter magasságba).



Mostanra saccolásom szerint már több száz ház, szálló, panzió épült ki. 





Itt minden második ház szállodaegységként működik, 



A napi fáradalmak után a lenyugvó nap utolsó  sugaraival mi is pihenni tértünk.



Másnap csodálatos reggelre ébredtünk.



A reggeli nap fényében gyönyörű látvány volt a Páring hegység.





Sikerült reggeli fényben lefényképezni az Urdele hágót.



A napsütötte Cerbu tetőt.



A fenyvesek között gombaként szaporodó házakat.


Ranca , háttérben mai uticélúnk a Papusa csúcs.



A Parang hegység alpesi szépségű hegyvonulat.



Itt az út  közel 2200 méterre kígyózik fel és lélegzetelállító szépségű tájakat láthatunk.



Ranca helyseg közvetlen közelében, a piramis alakú csúcs a Papusa.



A csúcsra hátulról is  fel lehet mászni,  ez nem nehéz túra. 



Lentről nézve a csúcs nem tűnik magasnak, sem meredeknek.





A sífelvonó közelében  egy forrás mellett lehet parkírozni.



Ranca még egészen közelről látszik.




De egyre távolodunk az üdülőteleptől.





A meredekebb oldalon ösvény nem vezet a csúcsra. 



Mindenki tetszése szerint válassza ki a követendő útvonalat.



Ha felnézünk pár méterre tűnik a csúcs és a kék ég.





Más szögből látszik, hogy még sokat kell mászni.





Csak sziklák, és kövek, egy-egy elszáradt fűcsomó. 



Még madarak sincsenek ezen a tájon.




Még a fotós felszerelésnek is súlya van itt.



Szikláról sziklára lépkedve haladunk.. 



Mászás közben jól esik egy kis pihenés.



A távolban alig láthatóak Ranca épületei.



Hirtelen a szél arrébb fújja a felhőket. Feltárul  a hegyoldaloldal és a szakadék.





A magasságmérő már 2103 métert mutat.





Még egy kevés kapaszkodás a sziklákon, és elérjük  a csúcsot.



Ha sikerült ide feljutni nem lehet betelni a látvánnyal. 



A Papusa 2136 méter magas csúcsán.


Itt van mit fényképezni ha éppen nincsen köd.


Gyönyörködünk a csodálatos hegyvonulatokban. 



Óvatosan megkezdjük a visszatérést Ranca-ra





A völgyben újra kisütött a nap.



Az út lefele nem fárasztó, de fokozott figyelmet igényel.
 



Ebben a magasságban a növényeknek mindössze két-három hónapjuk van növekedésre,virágzásra, és magképzésre.



Ez az időszak lenyűgöző virágpompával ajándékoz meg minket.





Egy szál vadvirág többet mond mint egy virágos mező.


Lefelé haladunk , de itt még sziklásabb a hegyoldal. 


Lassan a sziklákból kövek, a kövekből kavicsok, a kavicsokból poros földút, majd  újra aszfalt lett. 



Szerintünk a Transzalpin utvonal megérdemli a KIRÁLY útja elnevezést.  




Ugyanis  bármere nézünk a kilátás királyi.



Visszatekintve az Urdele csúcs felé, szürke felhők körgyűrűvé alakított csapata vette körül,



A Papusa oldalában szépen sütött a nap.



A Transzalpin út széléről letekintünk a mélybe.



Kőmosás és sziklás hegyoldalak.



A völgyben erdei utak láthatóak.


Elhagyva Ranca-t és Novaci fele haladva bárhol állunk meg a táj gyönyörű!



Hatalmas parkoló a hegytetőn a Cerbu televíziós átjátszó állomás közelében.



 Novaci fele ereszkedve a távolban a hegytetőn jól látható a Cerbu nevezetű rádió-tv átjátszó/erősítő állomás.





Ranca-tól Novaci-ig az út tökéletes aszfaltburkolat, az alacsonyabb szakaszokon már a korlát is fel van szerelve.




A hegyről leereszkedve  megérkezünk a Gilort folyó völgyébe.



Kisváros a hegyek lábánál Novaci.




Novaci városában valószínű, hogy csak hanyagságból de tévesen tájékoztatják a gyanútlan turistát.



Alkonyat a Parang hegységben.


Naplemente után szépen kirajzolódnak az Urdele hágó körvonalai.



Másnap reggel  a távolba nézve, kerestük a hegycsúcsot mely felhőbe burkolva még pihent.
  


Valószínű azért, hogy azok akik csak innen szemlélik nehogy meglássák a tetejét. 




De az Urdele csúcs nem óhajtotta felhőruháját levetni
Mi úgy döntöttünk, hogy újra megnézzük. Miután megittunk még egy kávét a Muntinu hágon 2103 méter magasságban, elindultunk Erdély irányába.