Görgényszentimre (Barangolás a "végeken".)

Maros megyében, Szászrégentől 12 km-re keletre található Görgényszentimre.

A település, a Rákóczi-hegy és a Mocsár-erdő közti völgyben, a Görgény folyó bal partján fekszik.

A Görgény vára alatt kialakult település a középkortól a 19. századig mezőváros volt.

Nevét a régi magyar Gergen személynévből és Szent Imrének szentelt templomáról kapta.  

Először 1329-ben Gurghyn, majd 1350-ben Georgyn, 1453-ban Zenthemreh  néven említik.

A faluban a magyarok száma az elvándorlás és a vidéken többségben élő románságba való asszimiláció miatt folyamatosan csökken.

1910-ben a falu 1817 lakosából 1215 volt magyar és 560 román.

2011 ben, 1992 lakosából 1691 volt román és 301 magyar.

A magyar nyelvű iskolai oktatás 1988-ban megszünt. 

    A hetven méterrel a falu fölé emelkedik, a vulkáni tufából álló Rákóczi-hegy.

A hegyen Görgény várának romjai láthatóak.

A görgényszentimrei reformátusok régi temploma 1649-ben épült. 

Mai templomukat 1760-ban a régi templom alapjaira építették. 

A görgényszentimrei református egyházközség már a XVI. században fennállott

Lakossága a reformáció idején református vallásra tért. 

1641-től több évszázadon át református egyházmegye székhelye is volt.

A papi pad.

Pelikános szószékkorona.

A szószék a szentélyben.

  A református templom tornya alatti  sírkőfelirat-az 1300-as évekre utal: „Ante festum Pentekostes obiit nobilis virgo Elisabeth de Runczicz Morava hic sepulta. Anno 1300”.

Az orgonakarzat az orgonával.

Az orgona.

1591-ben Báthori Zsigmond megerősíti hivatalában Tamásfalvi Zsigmond református prédikátort,

1646-ban I. Rákóczi György a görgényi református egyháznak egy 12 mázsás harangot adományozott.

Napjainkban a toronyban két harang lakik.

A Szászrégenben 1921-ben öntött harang.

Klein Oszkár Kudzsiron öntött harangja.

Kilátás a templomtoronyból.

A hármas térfűzésű templom, torony, hajó, és sokszögzáródású, beugró szentélyből áll.

Régi sírkő a torony alatt.

 A középkortól a XIX. századig a Görgény vára alatt kialakult település mezőváros volt.

A XVII. századtól a 22 falut számláló görgényi uradalom székhelye.

1668 és 1672 között örménytelepesek is érkeztek.

1735 után Bornemisza Ignác csíki székely darabontcsaládokat telepített le.

A északi–északkeleti peremén létrejött településrészt Székelyvárosnak nevezték.

A korábbi településrészt Alszegnek nevezték el.

A faluba betelepített székelyeknek külön bírójuk volt.



Székelyváros és Alszeg közigazgatásilag csak 1865-ben egyesült.

A betelepített székelyek megtartották katolikus vallásukat.

A katolikus plébániát és iskolát 1810-ben alapították.

  A katolikus templom előtt Szent Imre szobra emlékeztet a falu védőszentjére.

2007-ben Szent Imre születésének 1000-ik évfordulóján, Lakiteleken Emlékbizottságot hoztak létre, hogy a Szent Imre nevét viselő településeknek 1-1 Szent Imre szobrot adományozzanak. 

Magyarország államalapító uralkodója, Szent István király és Boldog Gizella gyermeke Imre herceg.

A római katolikus templomot 1894-95-ben építették. 

Azelőtt az istentiszteletet a kastély kápolnájában tartották.

A bal oldali mellékoltár.

A jobb oldali mellékoltár.

Dr. Börzsei Márton tanár- plébános emléktáblája.

1725-től a településnek már volt katolikus iskolája, de 1948-ban államosították.

A templom közelében van Görgényszentimre leghíresebb épülete, a kastély.

    A településen álló kastély elődjét 1642-ben I. Rákóczi György építtette vadászkastélynak.






Feltételezhető, hogy kastélya lerombolt görgényi vár köveiből épült.

A díszudvart kelet felől a Főépület zárja le, mely magába foglalta a reprezentációs termeket.

A Rákóczi–Bornemissza-kastély, a köztudatban Bornemissza-kastélyként él.

1662-ben erdélyi országgyűlést is tartottaka kastélyban. Később több évtizedig lakatlanul állt.

Az uradalom kezdetben királyi, majd fejedelmi birtok volt.

1687-ben Teleki Mihály kancellár szerezte meg. 

1717-ben Bornemisza János 99 évre zálogba kapta a kincstártól.

1718 és 1734 között új tulajdonosa, Bornemisza János a vár köveinek felhasználásával, barokk stílusban helyreállította.

Többek között óratoronnyal és ellipszis alaprajzú házi kápolnával bővítette ki.

1848. november 10-én a környező falvak román parasztsága feldúlta a kastélyt.

1855-re a kastély újra helyreállították.

1835-ben a kincstár visszakövetelte az uradalmat a Bornemisza családtól, és pert indított ellenük.
 

A per 1869-ig húzódott.

A per után a Bornemiszák visszaszolgáltatták az uradalmat a királyi kincstárnak.

1881-ben I. Ferenc József fiának, Rudolf trónörökösnek adományozta az uradalmat.

Rudolf trónörökös vadászatai számára átalakította a kastélyt.

Ebből az időből származnak a tető manzárdjai és a homlokzat tornáca.

Egy 1807-ben gabonásnak épült barokk melléképületet vendégházzá alakították.

Az építés, és az átalakítás éve.

A főúttal párhuzamosan az épület hosszában, az udvar felől mindkét szinten téglaoszlopos tornácot készítettek.

Még 1730-ban  épült meg az Erdélyben ritkaságnak számító ellipszis alaprajzú palotakápolna.

A kápolna oltára a gyulafehérvári püspöki kápolnába került.

A kápolna jelenleg a román görögkatolikus egyház használatában van.

A híres görgényi vadászatokon részt vett többek közt VII. Edward angol király, I. Ferdinánd bolgár cár és Ferenc Ferdinánd.

Görgényszentimrén 1893. október 1-jén erdészeti szakiskola létesült a kastélyban. 

A görgényszentimrei az első erdészeti iskola a magyar királyság területén a selmecbányaival együtt.

A két világháború között a román királyi család  is rendezett itt vadászatokat.

Az erdészeti líceum 1970-ben új épületet kapott.

2007-ben végleg elhagyta az épületet.

Tíz év után is az iskolának még vannak itt dolgai az épületben, ami akadályozza a felújítási munkálatokat.

-//-

-//-

-//-

-//-

A kastélyt körülvevő dendrológiai park elődjét  I. Rákóczi György létesítette.

Rákóczi a vadászat mellett szerette a kertészetet, és a fákat.

Az 1820-as–30-as években Bornemisza Lipót alakította ki angolkertet.

A tíz hektáros területen 350-nél több növényfajt telepítettek.

Különleges, drága külföldi növényeket, tulipánt, nárciszt hozatott, és telepített.

A pavilon ahol sok hires ember pihent a vadászatok után.

A világháborús hősöknek emléket állító kő.

Hogyan került ide a kő, és sírt jelez-e, nem lehet tudni.

Megtalálhatóak az egzotikus fafélék 29 családja, és közel 100 faja.

Az egzotikus fákon kívül, a hazai erdei fajok többsége is megtalálható.

A parkban látható tavat a Görgény-patak táplálja.

A tó vizén büszke hattyúk úszkálnak.

A tó fölött híd vezet a szigetre.

Régen a vízben "ezüst, és aranyhalak" is úszkáltak.

A parkban, vadaskertet és sétányokat létesítettek.

A vadaskertet, őzek, szarvasok, és dámvadak népesítették be.

 

A sétányokat és a parkot mitológiai isten, szirén, faun és más szobrok díszítették.

-//-

-//-

Teleki Samuel  az 1880-as évek első felében itt szervezte és irányította a híres görgényi medvevadászatokat.

A vadászatok alkalmával több mint 42 medvét, és sok más állatot ejtettek el.

(Napjainkban Hargita megyében, nem találunk megoldást a medvetámadások ellen.)

Az itt látható Erzsébet-asztalt, Erzsébet királyné tiszteletére emelték.

A hajdanában  tölgyfákkal körülvett kis kőasztal felirata, már nem olvasható.

A Görgényiek úgy tudják, hogy Sissi is járt a kastélyban.

A Görgényi-havasok Erdély leggazdagabb vadászparadicsoma volt.

Az európai főrangúak őszi vadászatának kedvelt területe volt.

Erzsébet királyné Rudolf fia halála után közhasznú célokra ajánlotta fel a kastélyt.

A Maros Megyei Múzeum 2009-ben vette át a görgény-szentimrei Rákóczi–Bornemissza-kastély adminisztrálását.

Elkészült a barokk-reneszánsz szárny, azaz a főépület tetőrekonstrukciója.

Folyamatban van a Rákóczi–Bornemissza-kastély kapuépületének felújítása.

Görgény vára királyi vár volt. Az erdélyi vajdák hűbérbirtokul használták a hozzátartozó, Görgényszentimrén kívül 24 településből álló váruradalommal együtt.

1708. március 10-n az osztrák csapatok elfoglalták, és lerombolták.

A hegyen a vár köveiből 1730-ban római katolikus kápolnát építettek. Mai formáját az 1887-es újjáépítésnek köszönheti.