2017. március 1., szerda

A só birodalmában (A tordai sóbánya.)



Az erdélyi Torda város fő látnivalója az évszázadok óta működő sóbánya.


Torda észak-keleti részén, a  csaknem 1200 méter vastagságú sóréteget már a rómaiak megkezdték kitermelni.


A só kitermelésének első írásos nyoma  a magyar kancellária 1075-ben kiállított sóbánya-vámmal kapcsolatos dokumentációja. 


A munka a tordai sóbányában 1932-ben állt le. 


A sóbánya napjainkban turisztikai központ, gyógyhely. 


A benti hőmérséklet 10-12 Celsius fok, így érdemes melegen öltözni az ide látogatáskor.



  A bánya levegőjének magas páratartalma és egyenletes hőfoka asztmások, allergiások gyógyulását segíti elő. 


1862-ig Tordán három régi aknában, a „József’, a „Terézia” és az „Antal” aknában folyt kitermelés. 


Az első világháború idején egy rövid fellendülés után a tordai Sóbánya tevékenysége 1918 után tovább hanyatlott.


A bányában csak emberi és igavonó erőt használtak, lovak által húzott csigaszerkezettel került felszínre a só.



 A tordai Sóbányában a kitermelés kézi erővel történt, csákány, kalapács, véső és acél-ék segítségével. 





1950-1992 között a „Ferenc József” galéria első 500 métere sajtfélék tárolására szolgált.



A  turisztikai objektummá való átalakítását követően a sóbánya megnyílt a nagyközönség előtt.


A bánya bejárása gyalogosan vagy egy panorámalift segítségével is lehetséges.


A tordai Sóbánya napjainkban az erdélyi sóbányászat történetének múzeuma. 



A sóbánya belső látványa leírhatatlan, inkább beszéljenek a képek.




















A földalatti tavat a harang alakú Terézia-bányában találjuk, mely az egyik legemlékezetesebb tárna.



Itt látható a megfagyott vízesésnek tűnő, mennyezetről „lefolyó” sókristályok zuhataga.




Gyönyörködhetünk az itt látható  óriási sócseppkövek lenyűgöző formáin. 











































2016. november 28., hétfő

Csigadomb, az Unicum Sósfürdő, és a Cseredombi borviz. (Korond)






Korond környékéről írta Orbán Balázs
"......a legmeglepőbb természeti jelenség, a Rakodó hegy."



"Az országguttól alig 50 lépésnyire egy leforditott teknő alaku, körülbelöl 70-80 láb magaságu dombocska emelkedik, mely szeszélyes alakjával, s ragyogó szinpompájával magára vonja a figyelmet, és méltán, mert az a legcsudásabb alakulás, legbámulatosabb teremtménye egy forráskának."

(Orbán Balázs) 


"Forráskának? Igen, forráskának, egy sósforrásnak, mely e dombtetején fakad fel, melyet az százezred évek türelmével, ragyogó gyémánttalapul (piedestál) rakott le."

(Orbán Balázs)



Az egykori sómozgások Korondot sósforrásokkal látták el. A sós víz mellett nagy jelentősége van a község határában található aragonitnak.


A korondi aragonitok három dombon jelennek meg, melyek közül a legjelentősebb a középső, a 643m magas Csigadomb.



Az aragonit karbonát ásvány, dimorf alakja a kalcit vagy mészpát egyik ásványmódosulata. 


Ezek meszes kőzeteken áthaladva kálciumkarbonáttal is feldúsulnak, és a felszínre érve rétegzett vagy finom tű alakú kristályok formájában csapódnak ki a sós oldatból.


Az aragonit karbonát ásvány, a mész (CaCO3) egyik ásványmódosulata.


 Kristályai vagy oszloposak, vagy pedig tűalakúak.


 Helyenként rostosan, gömbösen, ágas-bogas formában is megjelenhet.


Az aragonit a Mohs-féle keménységi skála alapján 3,4–4 keménységű, könnyen és jól csiszolható díszkő. 


 A gazdag színskálát a vas oxidjai, szulfidjai, a kén jelenléte, valamint a különböző agyagásványok adják.


Forráskőnek is nevezik, mivel keletkezése a meleg, telített szénsavas sósforrások jelenlétéhez kapcsolódik. 


Vastagpados travertin-lerakódás árulja el, hogy a langyos borvízforrások területén járunk. 


Az aragonit kristályok mellett kalcit kristály is jelen van, ezek alkotván a telléreket.


 Ugyanitt kalcitba „fagyott” őslénymaradványokat is találhatunk. 


Az aragonit felhasználására először Koch Antal, kolozsvári egyetemi tanár, geológus tett javaslatot 1906-ban.


A sós forrás a kifolyásánál türkizzöld szinű karbonátos,vasas,konyhasós üledéket rak le napjainkban is.


Itt fordul elő aragonit Romániában a legnagyobb mennyiségben. 


Az aragonitbányák  területe Korond északi határában 1,5 hektár kiterjedésű földdarab.


A forráskúpok, forrásüledékek szokatlan dombsorai és meddőhányói már a műút közeléből láthatók. 


Az egykori bányák területén az aragonit- és kalcittelérek, forráskövek, borsókövek, mésztufa (travertin)-lerakódások számos változata megtalálható.


1980-tól földtani védett területté nyilvánították.


A természetvédelmi terület másik különlegessége a Csiga-dombi Unicum sós-meszes forrás


A sós víz a csigadombi karbonátos kiválások aljában tör fel a felszinre.


A 3000 méteres mélységből feltörő hideg sós víz áldásos hatásairól már 1729-ben Teleki Sándor gróf is említést tesz.


Közel ötven év után, 2016-ban újranyitotta kapuit a korondi Unicum sósfürdő.


 A 8×12 méteres medencében látható különleges sós vize miatt kapta a fürdő az Unicum nevet.




Vizét régen a reumás illetve légzőszervi bajok csodaszerének nevezték.


A Cseredombi forrás, vagy Erzsébet forrás.


A csigadombi aragonitbányától keletre, a főúttól 800 méter távolságra most már aszfalt úton érünk a borvízforráshoz. 



A betonköpűbe ömlő forrás fölé egy  faépületet építettek.


Az ásványvízes tanösvény táblája a forrás épületén.


A forrást vasas-sós asztali vízként használják.


Az enyhe petróleumos íz a szénhidrogénekre utal, gyomorbántalmakra ajánlja a népi tapasztalat. 
Fingó-borvíznek is hívják.


A betonköpű átmérője 52 cm, mélysége 1,4 m.


A vízszint attól függ, hogy az adott nap hányan keresték fel a forrást. 


Az aszfalt úton tovább haladva, az atyhai eltérőnél visszatérünk a főutra. (DN 13A)