2015. május 26., kedd

Újratemetési szertartás a székelyudvarhelyi Mál-tetőn.









Székelyudvarhely szombatfalvi határában a 661 méter magas Szejketető déli végződése a Máltető


Itt 593 méter magasságban van az Ugron család temetkezési kápolnája. 


Családi hagyományként pünkösdhétfőn az Ugron család tagjai itt találkoznak. 


 Ünnepi szentmisével itt zárul  a Pünkösdi zarándoklat.


A kápolnától jó a kilátás a Nagyoldalon túl, Ábránfalva irányába.


2015 május 25-én Pünkösdhétfőn újrahantolási szertartáson vettek részt a népes Ugron család tagjai.  



 A család Bakonybélen exhumáltatta Ugron Gábor és neje földi maradványait.



Hamvasztás után az urnákat Székelyudvarhelyre szállították.


Itt a Máltetőn a családi sírkamrában helyezik örök nyugalomra.




A kápolnában a kripta zárókövét eltávolították.


Az urnákat elhelyezték az oltáron.


Ábránfalvi dr. Ugron Gábor (1880–1960) és felesége, kéméndi báró Szalay Lívia (1879–1961) hamvai. 


Az oltár jobb oldalán elhelyezett kereszten, kis névtáblákon rögzíteték a kripta koporsóiban, és urnáiban nyugvók nevét.


Az elhunytakat jelképesen, egy-egy marék, bakonybéli sírjukról hozott földdel 1995-ben már 
 „haza hozták”.



Mostantól újabb nevek kerülnek az oltár jobb oldalán elhelyezett keresztre. 


A szabadtéri oltárnál  kezdődik a szertartás.


Az urnás újratemetés nagyszámú résztvevője a Máltetőn. 


 Az ünnepet jelző csengő hangjával kezdődött a temetési szertartás.


László Attila, a Szent György egyházközség plébánosa felelevenítette Ugron Gábor életútjának fontosabb állomásait.



Ugron Gábor 1880-ban Marosvásárhelyen született.



Budapesti, lipcsei, genfi, tanulmányai után jogi doktorátussal közigazgatási pályára lépett.


1906. február 19-én feleségül vette kéméndi báró Szalay Lívia Karolina Augusztát.


1906. április 27-én kinevezték Ugocsa vármegye főispánjának, és ennek kapcsán több megyei intézmény elnöki posztját is betöltötte.
 1907. április 6-án beiktatták Maros-Torda vármegye és Marosvásárhely főispánjává is.


 Feleségével két lányt és három fiút neveltek fel.


1912. február 24-én megválasztották az udvarhelyi kerületben „országos katolikus autonómiai képviselő”-nek.


1915. július 3-án megválasztották a marosvásárhelyi II. körzetben országgyűlési képviselőnek. Ugyanezen hónapban Marosvásárhely városi Háztartási Bizottságának tagja lett.


1917. június 14-én belügyminiszter lett Esterházy Móricz kormányában.


1917. augusztus 20-tól Wekerle Sándor miniszterelnök kormányában megmaradt belügyminiszternek. 




. Külön kormányrendeletet hozatott a világháború hőseinek emelendő emlékművekért.


1918. március 4-én Marosvásárhely díszpolgára lett és róla nevezték el a kultúrpalota előtti teret.


1918. március 6-án IV. Károly magyar király kinevezte Erdély királyi biztosává.


1918. november 19-én egyik megalapítója a Székely Nemzeti Tanácsnak, majd annak egyik ügyvezető elnöke


1951. június 1-jén Jászboldogházára, telepítették ki, 1952. február 20-án nyugdíját is megvonták.



„Hazatérésükkel számukra a feltámadásra váró csendes várakozás ideje kezdődött”. 



A szertartás végén a kriptába vezető létrán a család férfi tagjai kézről kézre adták az urnákat.


Elhelyezték földi nyughelyükön a székely anyaföld sirkamrájaban.



Ki tudja merre, merre visz a végzet
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped
Csaba királyfi csillagösvényen!


Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!








" kívánhat-e ember többet, derékaljnak szülőföldet"




1 megjegyzés: