Újratemetési szertartás a székelyudvarhelyi Mál-tetőn.

Székelyudvarhely szombatfalvi határában a 661 méter magas Szejketető déli végződése a Máltető

Itt 593 méter magasságban van az Ugron család temetkezési kápolnája. 

Családi hagyományként pünkösdhétfőn az Ugron család tagjai itt találkoznak. 

 Ünnepi szentmisével itt zárul  a Pünkösdi zarándoklat.

A kápolnától jó a kilátás a Nagyoldalon túl, Ábránfalva irányába.

2015 május 25-én Pünkösdhétfőn újrahantolási szertartáson vettek részt a népes Ugron család tagjai.  

 A család Bakonybélen exhumáltatta Ugron Gábor és neje földi maradványait.

Hamvasztás után az urnákat Székelyudvarhelyre szállították.

Itt a Máltetőn a családi sírkamrában helyezik örök nyugalomra.

A kápolnában a kripta zárókövét eltávolították.

Az urnákat elhelyezték az oltáron.

Ábránfalvi dr. Ugron Gábor (1880–1960) és felesége, kéméndi báró Szalay Lívia (1879–1961) hamvai. 

Az oltár jobb oldalán elhelyezett kereszten, kis névtáblákon rögzíteték a kripta koporsóiban, és urnáiban nyugvók nevét.

Az elhunytakat jelképesen, egy-egy marék, bakonybéli sírjukról hozott földdel 1995-ben már 

 „haza hozták”.

Mostantól újabb nevek kerülnek az oltár jobb oldalán elhelyezett keresztre. 

A szabadtéri oltárnál  kezdődik a szertartás.

Az urnás újratemetés nagyszámú résztvevője a Máltetőn. 

 Az ünnepet jelző csengő hangjával kezdődött a temetési szertartás.

László Attila, a Szent György egyházközség plébánosa felelevenítette Ugron Gábor életútjának fontosabb állomásait.

Ugron Gábor 1880-ban Marosvásárhelyen született.

Budapesti, lipcsei, genfi, tanulmányai után jogi doktorátussal közigazgatási pályára lépett.

1906. február 19-én feleségül vette kéméndi báró Szalay Lívia Karolina Augusztát.

1906. április 27-én kinevezték Ugocsa vármegye főispánjának, és ennek kapcsán több megyei intézmény elnöki posztját is betöltötte.

 1907. április 6-án beiktatták Maros-Torda vármegye és Marosvásárhely főispánjává is.

 Feleségével két lányt és három fiút neveltek fel.

1912. február 24-én megválasztották az udvarhelyi kerületben „országos katolikus autonómiai képviselő”-nek.

1915. július 3-án megválasztották a marosvásárhelyi II. körzetben országgyűlési képviselőnek. Ugyanezen hónapban Marosvásárhely városi Háztartási Bizottságának tagja lett.

1917. június 14-én belügyminiszter lett Esterházy Móricz kormányában.

1917. augusztus 20-tól Wekerle Sándor miniszterelnök kormányában megmaradt belügyminiszternek. 

. Külön kormányrendeletet hozatott a világháború hőseinek emelendő emlékművekért.

1918. március 4-én Marosvásárhely díszpolgára lett és róla nevezték el a kultúrpalota előtti teret.

1918. március 6-án IV. Károly magyar király kinevezte Erdély királyi biztosává.

1918. november 19-én egyik megalapítója a Székely Nemzeti Tanácsnak, majd annak egyik ügyvezető elnöke

1951. június 1-jén Jászboldogházára, telepítették ki, 1952. február 20-án nyugdíját is megvonták.

„Hazatérésükkel számukra a feltámadásra váró csendes várakozás ideje kezdődött”. 

A szertartás végén a kriptába vezető létrán a család férfi tagjai kézről kézre adták az urnákat.

Elhelyezték földi nyughelyükön a székely anyaföld sirkamrájaban.

Ki tudja merre, merre visz a végzet

Göröngyös úton, sötét éjjelen.

Vezesd még egyszer győzelemre néped

Csaba királyfi csillagösvényen!

Maroknyi székely porlik, mint a szikla

Népek harcának zajló tengerén.

Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,

Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

" kívánhat-e ember többet, derékaljnak szülőföldet"