Erked (Volt egy szász falu, Székelymuzsna és Szederjes között.)

Erked az Erked-patak völgyében található Maros megyei falu. 

Segesvártól 24 km-re keletre az Erked-patak mellett.

Itt halad át a Brassót Segesvárral összekötő vasútvonal.

 A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Székelykeresztúri járásához tartozott. 

Közigazgatásilag napjainkban Héjjasfalva községhez tartozik.

A települést a szászok alapítottak 1200 körül, miután a székelyeket, akik ezen a helyen éltek átköltöztették. 

Szépen és gondosan megépített, jellegzetes szász  ház sorok között kanyarognak a köves utcák. 

Rendezett gyönyörű központja van, ami csak úgy sugározza az egykor jelenlevő kultúrát.

A helység erődtemploma a falu közepén foglal helyet.

A szász lakosság az 1200-as években templomot épített, melyet később erődítettek.

A falukép, egy kis város hangulatát idézi. 

Az épületeken itt is láthatjuk a hagyományos szász építkezés jellemvonásait.

A házak többsége téglából és kőből készült, de láthatóak faházak is a faluban.

A kapuk többsége nagy magas kőkapu és kőkert, ami azt a célt szolgálja, hogy az útról ne lássanak be az udvarra.

A szász hagyományok és a biztonsági megfontolások szerint alakult ki a falukép.

 Az épületek vagy egy főutca vagy egy főtér köré csoportosulnak.

 A fő elem a templom, ami mindig a helység közepén helyezkedik el.

 A templomokat úgy alakították ki, hogy védelmi funkciót is ellássanak.

Régi emeletes épületek ma kihasználatlanul állnak a faluban.

 

Nehezen olvaslató felirat és évszám, a múlt emlékei.

Idézzük fel röviden az erdélyi szászok, és Erked történetét.

A szász telepesek első hulláma 1150 körül érkezett Erdélybe.

 A magyar királyságnak elemi érdeke volt egy várakból álló védővonal kiépítése Erdély déli határán.

 A székelyek erre a feladatra  nem feleltek meg, mert nem rendelkeztek várépítési tapasztalattal és mesterségbeli tudással.

Mivel a déli határsávon már a székelyek éltek, így őket észak-keletebbre kellett telepíteni.

A II. Géza korában megindult telepes hullám a kedvező feltételek hatására nem állt le, mind több német eredetű család érkezett Erdélybe.

A tatárjárás nagy pusztítást hozott a szászok vidékére is.

A XIII. század folyamán újabb telepesek biztosították a viszonylag gyors rendezést.

Az erdélyi szászokhoz csatlakozó német nyelvű bevándorlók második hulláma a XVI. századi nyugat-európai ellenreformáció idején érkezett.

Az Erdélyi Fejedelemségben vallásszabadságot biztosítottak számukra is.

1785-ben II. József császár semmisnek nyilvánította a II. András által adott kiváltságokat.

Ezzel a szászok évszázados autonómiájának is vége szakadt, és nemzeti kisebbséggé váltak.

A második világháború vége felé, a szászok egy része Ausztriába és Németországba menekült.

Az 1941-ben még 248 000 főből 1948-ig 91 000-en kivándoroltak vagy meghaltak.

1989-ben még 95 000 szász volt Erdélyben.

1991-92-ben további 75 000 személy vándorolt ki az országból.

Erked településnek 1910-ben 1270, többségben német lakosa volt, román, cigány és magyar kisebbséggel.

 1941-ben még 553 szász lakott a településen.

1977-ben  már csak 281 szász lakott a faluban.

1992-ben 760 lakosából 467 román, 218 cigány, 52 magyar, 23 szász volt.

1238-ban Erkud néven említik először. 

1341-ben Erded.

1488-ban Ergetten.

 1508-ban Erketten.

1532-ben Erckten néven fordul elő az oklevelekben.

1748-ban tűzvész pusztítja a települést.

1848-ban felgyújtják a falut.

Középkori falu katolikus lakói a reformáció során lutheránusok lesznek, templomukkal együtt.

A falut elhagyó szászok gazdasági épületeiket a székelyderzsieknek adták el.

 Sorra bontják le az értékes házakat és téglánként hordják el.

2011- ben a falu lakossága 772 fő.

A magyar lakosság létszáma 39, a többi 733 román és cigány.

Erked dombok között megbuvó település.

Talán ennek is köszönheti, hogy településképe szinte semmit nem változott néhány száz év alatt.

Zászló bizonyítja, hogy a falu iskolája is belépett az Európai Unióba.

Az ortodox templom.