Csedö Attila: Szelindek vára ( Cetatea Slimnic )

Szelindek (románul Slimnic, németül Stolzenburg, szászul Stulzenbrich) falu Erdély déli részén, a történeti Királyföldön, Szeben megyében, Nagyszebentől 16 km-re északra, a Nagyszebent, Medgyessel összekötő főút mentén.

A község fölött magasodó dombról festői várrom őrzi a környék nyugalmát.

" A szelindeki Büszke vár."

A kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtárban egy kéziratos útinapló található, Jakab Sámuel útleírása 1817-ből. Itt egy reformkori katona így ír Szelindek váráról.

7 August 812. Szelindek

"Ezen Stoltzenburg nevezetű város egy hegyeknek nyugoti oldalán vagyon építve. A hegynek tetején pedig vagyon négy szeglet formában egy kisded vár melyet amint észre vetteni Rákóczi György erdélyi fejedelem építtetett. Mostan is nagy hasznára vagyon a lakosoknak, mivel a tűztől való félelem miatt ezen várnak belső pitvarai meg vagynak rakva némely nagyobb és kisseb bükkfa hombárokkal, a melybe élelembéli vagyonaikat tartják. Voltam benne és a falaknak romladékai között igen termékeny szilvás vagyon, melynek terméséből egy néhányat meg is ettem. Többnyire szász nemzet lakja, vidéke szép kinézetű."

Varjú Elemér "Magyar várak" című, 1932-ben megjelent könyvében írja Szelindek váráról:

"A szebenmegyei Szelindek falu közepén, alacsony dombon épült régi, nagy vár omladéka áll."

"Az erdélyi viszonyokkal ismerős utazó, akit útja erre visz, a szászok vidékein gyakori parasztvárak egyikét véli benne látni, aminőket a töröktől méltán rettegő lakosság a XV. század folyamán igen sok helyen temploma köré emelt. Megerősíti hitében a helybeliek szóbeszéde is."

"De aki közelebbről megtekinti a még meglevő falakat, észreveszi, hogy a szelindeki várból a községi erődök jellemző részei, a templom és a raktárul szolgáló apró házak hiányoznak...."

"...s az inkább a németesen "lovagváraknak" nevezett földesúri erősségek sorába tartozik, ahová elsősorban a királyi várakat számítjuk."

A várba, a bejárat a keleti oldalon, kaputornyon át nyílik.

Kettős boltív alatt egyenesen a belső várudvarra vezet.

A szabálytalan alaprajzú vár keletkezésének pontos ideje nem ismert.

Egyes források szerint 1282-ben épült.

Más dokumentumok 1372-re, Nagy Lajos király idejére valószínűsítik építését.

A zömök toronnyal, támpillérekkel megerősített vár az erdélyi várépítészet egyik remekének számít.

Szelindek évszázadokon át a nagyszebeni szászoké volt. Más tulajdonosról a XVI. század első feléig, dokumentumok híján nem tudni.

Három évvel a mohácsi vész után, 1529-ben Szapolyai János megbízásából Báthory István foglalta el Szelindeket.

Báthory István a vár Ferdinánd-párti védőit szétszórta.

Alig vonult el Báthory seregének egy része, Hann Márton vezetésével visszafoglalták a várat.

Az erdélyi várakhoz hasonlóan Szelindek is többször cserélt gazdát a történelem folyamán.

Volt Székely Mózesé, II. Rákóczi Györgyé.

Ostromolta tatár, török, kuruc, labanc. II. Rákóczi Ferenc kurucai 1707-ben adták fel Szelindek várát.

Kivonulásuk előtt a kurucok felrobbantották a vár bástyáit, felgyújtották épületeit.

Alig egy évvel a kurucok kivonulása után hozzáfogtak a lerombolt vár helyreállításához.

Ebben az időszakban készültek ma is látható téglafalai.

A felújítási munkálatok azonban az 1719-es pestisjárvány idején félbe maradtak, és többé nem is folytatódtak.

Mára falainak többsége ledőlt, tégláit, köveit építkezéshez hordták el a környékbeliek.

A vár kiugró északnyugati sarkán karcsú őrtorony szolgálta a nyugati oldal védelmét.

Ezt a tornyot a kuruc háborúk után még újjáépítettek.

Ismeretlen a várgondnok házának építési dátuma. Az építési fázisok pontos meghatározásához régészeti feltárásra volna szükség.

1658-ban a törökök elől a falu egész lakossága, a várba menekült.

A törökök nem támadták meg az erősnek látszó várat, tovább vonultak..

A török járás után község építeni, javítani kezdte a védelmet nyújtó várat.

A vár északi, keskeny oldalán középen hatalmas, négyszögű donjon áll.

A torony a vár legrégibb részlete s kétségkívül a XIV. században épült.

Egy-egy oldala kívülről 12, falainak vastagsága 3,5 méter.

Ma csak egy emelete van; egykor bizonyosan magasabb volt.

Tágas csúcsíves ablakai mutatják, hogy eredetileg lakásul szolgált.

A törökök elvonulása után, a falu elpusztult templomának harangjait felhúzták a torony emeleti helyiségébe.

Az őrök a harangokkal adtak jelt a falunak ha ellenség közeledett.

Jelenleg a vártoronyban három harang lakik.

Az 1925-ben újraöntött nagyharang

A toronyba vezető lépcső.

A földszintjéről a toronyhoz ragasztott szabálytalan alakú helyiség nyílik, talán raktár vagy fegyvertár.

A palota külső zárófalain lőrésekkel rakott árkádos párkány fut végig,...

... egészen megfelelve a várfalak ugyanilyen alakítású gyilokjáróinak.

A palotától délre álló szárnyat már a faluközösség építette a 16. században. Ez egy külső, úgynevezett baromudvarból (ahová veszély esetén az állatokat terelték), ....

....egy rondellából...

...és egy toronyból állt.

A várudvaron egy hatalmas palota( vagy templom ?) romjai állnak előttünk, amely a térség déli oldalát egész, kb. 30 métert kitevő szélességében elfoglalja. A földszint alacsony, ablakai mind az udvarra nyíltak, helyiségeit tehát inkább raktárakul használták.

Földszintje és emelete egyformán boltozott volt.

Valószínűleg egy második építési fázisban emelték a palotaszárnyat a korábbi építményektől délre.

Ennek földszintje hajdan három, emelete öt méter magas volt.

Fölöttük hatalmas lovagterem talált helyet, nagynyílású, csúcsíves ablakokkal.

A boltozatok feletti padlástér oly módon volt kiképezve, hogy onnan a vár őrsége nyíllal, tűzfegyverrel fogadhatta a támadókat.

A szelindeki vár elkerülte a Habsburg I. Lipót német-római császár és magyar király által kiadott, a feleslegessé vált és a lázadók búvóhelyéül tartott magyar várakra kimondott felrobbantási parancsot, így továbbra is itt őrizhették a lakosság élelmiszertartalékát és értékeit.

A középső falakat a 19. század közepén bontották el temetőfalnak.

Napjainkban még nagyrészt állnak a szelindeki vár falai és védőművei, melyeket restaurálással meg lehetne menteni a történelmi múltra kíváncsi látogatók számára.

A régi címernek is, ma már csak a helye látszik a várfalon.

A romjaiban is tekintélyes erődítmény közelében ütközött meg 1849. január 24-én Bem József serege a császári csapatokkal.

Másnap itt csatlakozott a tábornokhoz Petőfi Sándor költő.

2007 november 6-án a házon, ahol Bem főparancsnoksága székelt emléktáblát avattak, a bukaresti lengyel nagykövetség tanácsosa Miroslaw Cieslik jelenlétében.