Nyergestető, a székely történelem Thermopülai csatája

A Nyergestető egy 878 méter magas hágó Hargita megyében, Romániában, a Háromszéki-medencét és a Csíki-medencét összekötő átjáró a Csíki-havasok és a Torjai-hegység között.

 A Csíkkozmás és Kászonújfalu települések közötti vízválasztón helyezkedik el. 

Leginkább az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik utolsó székelyföldi színhelyeként ismert.

"Csík egy minden oldalról magas havasok által körülölelt és védett természetes erősség; oda bejutni bármely oldalról is bajos, s e bejutási pontok is olyanok, hogy azokat könnyen lehet védeni és elzárni. Ez elzártság, ezen természetileg való fedezés még nyiltabb, s folyamainak kifolyást engedő déli részen is megvan, mert itt is csak két könnyen védhető szoroson lehet oda behatolni. Ezen hadtanilag fontos bejáratok a tusnádi szoros és a nyergesi ut. A Nyerges ugyan nem szoros, hanem hegyvonal; de oly hegyhát, mely teljesen uralogja a Kászon felől oda vezető szük völgyet és a Nyerges keleti oldalán felvonuló egyedül lehetséges utat." 

(Orbán Balázs)

"Csekély ide helyezett erő hadseregeket tudna feltartóztatni. S hogy a Nyerges hadtani fontosságát többször használták fel, arra történelmünkben több adatot találhatunk; - mert itt verték szét 1550-ben a székelyek Kemény János vezetése alatt István moldovai vajda öcscsének seregét, ki a Martinuzzi és Petrovits összekoczczanása előidézte zavarokban a porta által küldetett Erdély feldulására.Itt állottak meg a csíkiak 1660-ban, midőn a Háromszéket neroi kegyetlenséggel duló Barcsai Gábor közelge, Csíkot hasonló sorsra juttatni; innen izenték meg ezen hazafiui vérrel táplálkozó szörnynek, hogy ne közeledjék, mert ők utolsó emberig oltalmazni fogják határaikat, s mig közülök egy is él, oda be nem bocsátják."

(Orbán Balázs)

"És itt állott 1849-ki aug. 1-jén Tuzson János honvédezredes, ki Bem által Moldovában feledtetvén, esetlegesen éppen a szentgyörgyi csatavesztés után érkezett vissza Háromszékre, hol minden veszve lévén, ki csapatjával s néhány ágyuval Csík felé vette utját. Miután Kászon-Ujfaluból a felnyomuló oroszok és az azok után jövő Calm-Gallas elől egy heves csata után visszavonulni volt kénytelen; (júl. 31-én) a Nyergestetőn állitá fel fedett helyzetben ágyuit s elszánt honvdeit. A mitsem sejtő oroszok minden elővigyázat nélkül tömegesen nyomultak fel a meredeken emelkedő országuton, Tuzson bevárta lőtávolságra, s akkor kartács- tüzzel sepreté őket le. Sokszor kisértének az oroszok elszánt, kétségbeesett rohamot, de az oroszlánként harczoló honvédek és a halált osztó ágyuk mindig visszaterelték."

(Orbán Balázs)

"Végre találkozott egy kászoni oláh, ki a kozákokat mellékösvényeken bevezeté Szent-Márton felé Csíkba, s igy a nyergesi hadállás megkerülve, hátulról lévén fenyegetve, Tuzson kénytelen volt az eltiprott szabadság ezen utolsó győzelme után feladni hadállását, s a tusnádi szorosból elvonuló Gál Sándorral csatlakozva, a Mitácson átcsapni. Az uttól jobbra eső magaslaton az ágyuk mellvédei most is látszanak. Ezek egyedüli emlék-hanjai a Székelyföld kétségbeesett végküzdelmeinek; és midőn a dicső napok emlékei által szentesitett hantokat tapodja, midőn e hősies harczok emlékeivel találkozik, ne szomorodjék el? Ne, mert e harczok nincsenek eredmény nélkül: azok erkölcsi nagyságuk egész fényében állnak a világ előtt, és a szent szabadság érdekében kiontott vér bizonynyal gyümölcsözni fog, s eredményes lesz, ha nem is a küzdőkre, de bizonnyal azok utódaira nézve."

(Orbán Balázs)

Az emlékművel átellenben, az erdőben tömegsírba hantolták el az ütközet áldozatait, akiknek emlékét ma  számtalan kisebb-nagyobb fa- és vaskereszt, valamint sok-sok kopjafa őrzi.

Téli időszakban az emlékhely megközelítése igazi kihívás.

Faragott székely gyalogkapu alatt vezetnek a "lépcsők" az emlékhelyhez.

"meg nem adta magát székely,

mint a szálfák, kettétörtek."

Hótorlaszok akadályozzák a feljutást.

A lépcsőkön több mint egy méter a hó vastagsága.

Helyenként még vastagabb! 

A "négykerék meghajtás" biztos siker a feljutáshoz.

A „maroknyi székely” vitézségének állít emléket  Kányádi Sándor költő Nyergestető című 1965-ben írt versében is, melyet joggal lehet nevezni a „ székely szabadságharc himnuszának”.

Kányádi Sándor: Nyergestető

(A néhai jó öreg Gaál Mózesre,

gyermekkorom regélőjére is emlékezve)

Csíkországban, hol az erdők

zöldebbek talán, mint máshol,

ahol ezüst hangú rigók

énekelnek a nagy fákon,

s hol a fenyők olyan mélyen

kapaszkodnak a vén földbe,

kitépni vihar sem tudja

másképpen, csak kettétörve,

van ott a sok nagy hegy között

egy szelíden, szépen hajló,

mint egy nyereg, kit viselne

mesebeli óriás ló.

Úgy is hívják: Nyergestető;

egyik kengyelvasa: Kászon,

a másik meg, az innenső,

itt csillogna Csíkkozmáson.

Nemcsak szép, de híres hely is,

fönn a tetőn a nyeregben

ott zöldellnek a fenyőfák

egész Csíkban a legszebben,

ott eresztik legmélyebbre

gyökerüket a vén törzsek,

nem mozdulnak a viharban,

inkább szálig kettétörnek

Évszázados az az erdő,

áll azóta rendületlen,

szabadságharcosok vére

lüktet lenn a gyökerekben,

mert temető ez az erdő,

és kopjafa minden szál fa,

itt esett el Gál Sándornak

száznál is több katonája.

Véres harc volt, a patak is

vértől áradt azon reggel.

Támadt a cár és a császár

hatalmas nagy hadsereggel.

De a védők nem rettentek

- alig voltak, ha kétszázan -,

álltak, mint a fenyők, a harc

rettentő vad viharában.

Végül csellel, árulással

délre körülvették őket,

meg nem adta magát székely,

mint a szálfák, kettétörtek.

Elámult az ellenség is ekkora bátorság láttán,

zászlót hajtva temette el

a hősöket a hegy hátán.

Úgy haltak meg a székelyek,

mind egy szálig, olyan bátran,

mint az a görög háromszáz

Termopüle szorosában.

Nem tud róluk a nagyvilág,

hőstettükről nem beszélnek,

hírük nem őrzi legenda,

dicsőítő harci ének,

csak a sírjukon nőtt fenyők,

fönn a tetőn, a nyeregben,

s azért zöldell az az erdő

egész Csíkban a legszebben.

A csata helyszínén, a fenyők oltalmában a hősök temetőjében 1989-ig  csak ágkeresztek álltak a hantok felett.

Napjainkban  a  „kettétörött erdő”  helyén már kopjafák hada árnyékolja be a sírhantokat.

A kopjafákon, kereszteken fémtáblák jelzik, hogy a magyar égtáj minden irányából kik, mikor jártak erre, s állítottak emlékjeleket.

Jelenleg a csata helyszínén emlékoszlop őrzi a csatában elesett hősök emlékét. Az emlékművet Poulini János csíkzsögödi kőfaragó mester készítette el a honleányok adományának segítségével. A szobor avatására 1897 augusztusában került sor egy nagyszabású ünnepség keretén belül. Az eseményen jelen volt a kis székely sereg vezére, Tuzson János is. 1990 óta minden évben március 15-én népes hallgatóság jelenlétében emlékeznek meg a „székelyföldi Thermopülé” hőseiről.

Nyergestetői panorámák

Nagyobb térképre váltás