2016. március 20., vasárnap

Fehéregyháza - Ispánkút. 2016 Március 15.




Délután 4  órakor vette kezdetét a fehéregyházi Múzeumkertben a koszorúzással egybekötött ünnepség.   


Itt emelkedik a tíz méter magas, kiterjesztett szárnyú turulmadaras emlékmű.


1861-ben felmerült az igény, hogy meg kell jelölni Petőfi Sándor halálának helyét a fehéregyházi csatatéren.


Alpár Ignác művének felavatása 1899. július 31-én történt,  itt Fehéregyházán, a Múzeumkertben.


A nemzet kegyelete!


Megnyító beszéd.


Egyházi megemlékezés.


A megemlékezés résztvevői a tisztelet és kegyelet koszorúit helyezik el az emlékmű talapzatánál.












Petőfi Sándor
Kiskőrös, 1823. január 1. – Fehéregyháza, 1849. július 31.




Koszorúkat helyeztek el a Múzeumkertben, a Kiskunfélegyháza által ajándékozott egész alakos Petőfi szobornál.



Egy gondolat bánt engemet...

Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!



Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... –





..."Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
„Világszabadság!”
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:


Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivivott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva. –



Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!
(Pest, 1846. december)


A szobor Máté István szobrászművész alkotása.






A megemlékezés ünnepi beszédekkel és  kulturális műsorral folytatodott.








Mellettem csatázó pajtásom, adj kezet!
Három színű a zászló, harcba az vezet.


Leng te szent ereklye, s győzelemre vidd,
Fényes győzelemre, magyar vitézeid.


Mindenünk e zászló, sosem hagyjuk el,
A legszebb leányzó bokrétázza fel.


Rá pántlikát pirosat, emlékül tegyen,
A vértől mámoros, ha csatába úgy megyen.









1849. július 31-én a Fehéregyháztól keletre lévő sík mezőn ütközött meg egymással a túlerőben lévő orosz cári csapat és a Bem tábornok által vezetett magyar sereg.


 Az ütközet feltételezett színhelyén, itt az Ispánkútnál esett el Petőfi Sándor nemzeti költőnk.


Az akkori szemtanúk az Ispánkúttól kissé nyugatra lévő hídon látták utoljára a forradalmár költöt.


Sírja ismeretlen, de a legtöbb indok azt igazolja, hogy azon a mezőn található valahol.


Az Ispánkút fölé, az 1867-es kiegyezés után emeltek egy Petőfi emlékművet, de ezt a Trianoni döntés után lerombolták.


Az 1990 márciusi erdélyi, felszított magyarellenes hangulatben a domborművet vandál kezek megrongálták és az emlékművet meggyalázták. Ma is látható a csonka dombormű. 


2005 nyarán avatták újra az emlékművet.


Az emlékmű talapzatát állandó jelleggel magyar szalagos koszorúk díszítik.


A Gyarmathy János szobrász által megmintázott bronz plakettet, az emlékmű északi, főút felőli oldalán helyezték el.


Bronztábla emlékeztet  az 1969-es avatásra, és az 1990-es meggyalázásra.


2016



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése