Csedö Attila: Fehéregyháza - Ispánkút. 2016 Március 15.

Délután 4 órakor vette kezdetét a fehéregyházi Múzeumkertben a koszorúzással egybekötött ünnepség.

Itt emelkedik a tíz méter magas, kiterjesztett szárnyú turulmadaras emlékmű.

1861-ben felmerült az igény, hogy meg kell jelölni Petőfi Sándor halálának helyét a fehéregyházi csatatéren.

Alpár Ignác művének felavatása 1899. július 31-én történt, itt Fehéregyházán, a Múzeumkertben.

A nemzet kegyelete!

Megnyító beszéd.

Egyházi megemlékezés.

A megemlékezés résztvevői a tisztelet és kegyelet koszorúit helyezik el az emlékmű talapzatánál.

Petőfi Sándor

Kiskőrös, 1823. január 1. – Fehéregyháza, 1849. július 31.

Koszorúkat helyeztek el a Múzeumkertben, a Kiskunfélegyháza által ajándékozott egész alakos Petőfi szobornál.

Egy gondolat bánt engemet...

Egy gondolat bánt engemet:

Ágyban, párnák közt halni meg!

Lassan hervadni el, mint a virág,

Amelyen titkos féreg foga rág;

Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,

Mely elhagyott, üres szobában áll.

Ne ily halált adj, istenem,

Ne ily halált adj énnekem!

Legyek fa, melyen villám fut keresztül,

Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;

Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe

Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... –

..."Ha majd minden rabszolga-nép

Jármát megunva síkra lép

Pirosló arccal és piros zászlókkal

És a zászlókon eme szent jelszóval:

„Világszabadság!”

S ezt elharsogják,

Elharsogják kelettől nyúgatig,

S a zsarnokság velök megütközik:

Ott essem el én,

A harc mezején,

Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,

S ha ajkam örömteli végszava zendül,

Hadd nyelje el azt az acéli zörej,

A trombita hangja, az ágyudörej,

S holttestemen át

Fújó paripák

Száguldjanak a kivivott diadalra,

S ott hagyjanak engemet összetiporva. –

Ott szedjék össze elszórt csontomat,

Ha jön majd a nagy temetési nap,

Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével

És fátyolos zászlók kiséretével

A hősöket egy közös sírnak adják,

Kik érted haltak, szent világszabadság!

(Pest, 1846. december)

A szobor Máté István szobrászművész alkotása.

A megemlékezés ünnepi beszédekkel és kulturális műsorral folytatodott.

Mellettem csatázó pajtásom, adj kezet!

Három színű a zászló, harcba az vezet.

Leng te szent ereklye, s győzelemre vidd,
Fényes győzelemre, magyar vitézeid.

Mindenünk e zászló, sosem hagyjuk el,
A legszebb leányzó bokrétázza fel.

Rá pántlikát pirosat, emlékül tegyen,
A vértől mámoros, ha csatába úgy megyen.

1849. július 31-én a Fehéregyháztól keletre lévő sík mezőn ütközött meg egymással a túlerőben lévő orosz cári csapat és a Bem tábornok által vezetett magyar sereg.

Az ütközet feltételezett színhelyén, itt az Ispánkútnál esett el Petőfi Sándor nemzeti költőnk.

Az akkori szemtanúk az Ispánkúttól kissé nyugatra lévő hídon látták utoljára a forradalmár költöt.

Sírja ismeretlen, de a legtöbb indok azt igazolja, hogy azon a mezőn található valahol.

Az Ispánkút fölé, az 1867-es kiegyezés után emeltek egy Petőfi emlékművet, de ezt a Trianoni döntés után lerombolták.

Az 1990 márciusi erdélyi, felszított magyarellenes hangulatben a domborművet vandál kezek megrongálták és az emlékművet meggyalázták. Ma is látható a csonka dombormű.